Lunatic - Pas le temps pour les regrets
Ez nem a sajnálat ideje
Lunatic, Booba, Ali, 92[1]
Az életben általában legyen minden Inch’Allah [Ha Allah is úgy akarja]
Ez nem a sajnálat ideje
A hibáink csak mihozzánk tartoznak
Ha az én köröm van, akkor én hozom létre
Azokkal, akik ma a tanácsot adják, éjjel elbánunk
Edzem a húst és csontot a testemben
nem számít melyik földrajzi szélesség, nem számít melyik fokán
A világ hatalmas
Némelyeknek túl kicsi, két kasztra van osztva
Vannak azok, akik terjesztik a szeretetet
És azok, akik a gyűlölettől függnek
Ahogy itt felnövünk, elvesztjük az ártatlanságunkat
Amit a születésünkkor kaptunk
Harcolj a gyengeségeinkkel, erősítsd meg az elmémet, hozz szentséget a lelkembe,
az esszenciámat
Ádám hozta létre a DNS-em, nem az egyedüllétre születtem
Az ok az univerzum nevében
Meríti az eszközeimet a flórába a faunámnak
Az utcán a nagyvad ösztönökkel rendelkező embereimnek
A vétkek a mieink
Amikor a reflexek túlmennek a gondolaton
Átveszik az irányítást tőled, primitív reakció
Előzd meg a többieket
Mit akarsz, mit mondjak, mikor mélyen áthat
A 92 gyermekkorom feje
Sokan szeretnek berúgni
És hányni
Elszívni egy cigit alvás előtt
És amint eljön a reggel
A hibák csak mihozzánk tartoznak
Ez nem a sajnálat ideje
Ez nem a sajnálat ideje
A hibák csak mihozzánk tartoznak
Azért születtem, hogy kivegyem a részem a folyamatból
Azt mondják, hogy az utcagyerekek élete szomorú. De mégis kit átkozol el?
Nekem nincs szükségem a könnyeidre. Hol itt a dráma?
A CP[2] óta az üveggolyók, tudom, hogy el lettek kúrva. Most én csinálom a pénzem.
Lopnom kell, hogy feltűnjek
Amint kilépek az ajtón, meghalok a kárörvendő nevetéstől
Akkor is mikor hallgatom jelentést, hány áldozat lett a hatóságok emberei közt
Te r.a.p.-et hallgatsz
Fickókat, akik szarnak bele
Hogy mindent szétkúrjak, erre készülök,
Vigyétek a nőket és a gyerekeket menedékbe
Itt vannak a fivéreink készen arra, hogy tegyenek valamit a mágiával,
alig várják, hogy megmutathassák
Gonosz tekintetek és kemény ütések
Vérömlenyek, és varratnyomok
Pisztoly az övre kötve, még keményebb ha a csomagtartóban pihen
Az idegek pattanásig feszülnek
A szeretet és a tiszta levegő hiánya miatt
Nekünk is, mint a kutyáinknak, szükségünk van a zöldre.
De emberek vagyunk
Így hát kibírjuk
Zónákba zárva
A 92 Hauts d’Seine földrajza.
Mikor a Pokol kapui kinyílnak, más nem takar be csak az éjszaka
Összecsap a jó és a rossz
A vétkek ránehezednek a szívekre
Csak az őszinte megbánás oldhatja fel őket.
Azért születtem, hogy kivegyem a részem a folyamatból
Ez nem a sajnálat ideje
Gyűlöletből és tiszta vízből élek
Törvényből és bűnből
Csak reppelek az SP12-re és az MPC-re
Nem látom, hogy a fivéreim fiatalon business nélkül tennének valamit
Képtelenek túlélni, reggel csak pisálni kelnek fel
Esték egyetlen fillér nélkül
Olyan undorító, hogy kibírjam a whiskyben kell elmerülnöm
A zenébe, ami szól
A kho-knak[3] kibaszott külvárosi flow-val
Arabok, feketék, béke és terroristák
Segélyeken tengődés,
Nyomás alatt, mint a fogyasztásunk
Úgy gyújtunk rá, mintha engedélyezett lenne
Az élet csak
Szerencse és balszerencse, húzós, 90 fok
Végül öngyilkosság
Már túl fáradt vagy ahhoz is, hogy imádkozz
Félek, elsírom magam, mikor kívánni merek
92 hardcore, az Édenkertből ered
felnyitok egy üveget és Wu-Tangre alszom el
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése