NTM - Qui paiera les dégâts?

Ki fizeti meg a károkat? * Qui paiera les degats?

1993

Ne felejtsd el soha, hogy milyen sötétek az utcák

Későn, mikor leszáll az éj és, hogy a fiatalok a külvárosból

Soha nem féltek a félárnyéktól.

Sőt előnyükre vált, mint a törvényenkívülieknek

Nem volt más választás, mint hogy az övékhez hasonló életet éljenek.

Fekete business, a túlélés erre kényszerít

Abban a hitben, hogy ez a sikerhez vezető út.

De ez ellen ki tesz bármit is? Milyen esélyt ad nekünk az állam?

Ne próbáld ki – ez a figyelmeztetés szándékos volt.

Figyelem nélkül hagyni a nemzet fiataljainak egy részét

Nem lesz más Franciaországnak, mint egy újabb érvágás,

Mert mikor a hibát már elkövették, az ünnepnek vége.

Ne nevess, rosszabb, hogy félek a jövőtől is,

De Neked van valami mondanivalód, ami ellentmond az enyémnek?

Nem teszek semmit hozzá ahhoz, amit el is olvashatsz,

A szövegemben nincs semmi míveskedés, semmi romantika.

Mert tudom, hogy a gondolatunknak van hatása.

Milyen megoldást javaslunk?

Jobb lenne megelőzni, mint gyógyítani – mondja a szólás.

De ha ebben az esetben van is mód gyógyulásra,

Emlékezzetek, hogy a mi számlánkra írják a károkat.

Túl sokáig merültek el a feketeségbe,

Távol a fényektől és a reflektoroktól,

A remény sötétsége világította meg őket,

A külváros gyermekei elveszetették a kapcsolatot,

A békeszerződést megtagadják.

Tudják, hogy sértetlenül nem kerülnének ki belőle,

Szabadon élni, a boldogságot belélegezni,

Megszerezni az eszközöket, hogy az alagút végén megláthassák a fényt

És virágokkal kitapétázni a szerelem falát.

Ez az, amit a hozzám közel állók megközelíteni próbálnak manapság,

A vélemények szívesen támaszkodnak előítéletekre,

Hogy az ítéletet minél gyorsabban hozzák meg, kiáltsák a szélbe.

Nem-nem! Komolyan egy világ választ el minket egymástól, úgyhogy kopjatok is le!

Világos? Azt hiszem, felfogtátok a szentenciát,

Franciaországot minden vészhelyzetben lévő cserbenhagyásával gyanúsítják,

A kerületek bűnöst kiáltanak, de az állam ennek ellenére kifizetteti a károkat.

Most mindenki pénzhiányban szenved

És mint a magasabb körökben, a külvárosnak is megvannak a maga játékszabályai

Az esély a kiugrásra, és a sok szomorúság.

Örökké nem játszhatunk a tűzzel anélkül, hogy megégetne.

Ne vedd ezt moralizálásnak,

Igazából csak azt próbálom elmondani, hogy egyszer lépni kell,

Hogy ne maradj a beton foglya,

És méginkább a börtöné ne.

Ez az én véleményem, a filozófiám,

Fogd a pénzed és építsd fel az életed,

Mert a business lehet az első lépcső a változtatáshoz.

Vedd észre, még mielőtt a boldogtalanság nem érint meg.

Ne várd tőlük az együttérzést,

Az igazságügy gépezete úgy képvisel majd téged,

Mint aki utánad kémked.

Vigyázz a büntetéssel!

Ne felejtsd el, az ő szemükben te nem vagy más csak egy élősködő a nemzeten.

Egy: a jövőd a te kezedben van, és azt mondom, kettő:

Ne felejtsd el időben visszaváltani a játékra váltott jegyeidet

Harmadiknak: meggyanúsítom a jogot és az államot azzal, hogy

Mindig velünk fizettetik ki a károkat.