Shuriken - Les miens

Shuriken - Les miens
Az enyéimnek

Jöjjön el az az egy és kövessék mind a többiek...

Felfogtad, megtettük
az egész napot a metróban töltöttük
ma elismert előadók vagyunk, híresek
Mégis, látom magam, amint azt mondom a szüleimnek
rappelek, abbahagyom a melót
azt hittem, megölnek
az apám le is kevert* pár pofont
Aztán fejemen* a fülessel
megszületett az első szövegem, szociálisan elkötelezett
stílusosan az egész évet célkereszt alá vette
még alig éltem, mégis megtört
volt. Minden ivászat után általunk lett újrateremtve a föld,
ahogy ráléptünk* az utca köveire
Ha belerúgtunk* a bőrfejek seggébe
a düh mindig kéj kellett, hogy legyen
Nem hagyhattuk, hogy a jöttmentek felülkerekedjenek rajtunk
a szabadidőnk lett az egyetlen otthonunk
minden évszakban, az ülőhelyünkre rá volt karcolva* a nevünk
Ráírni* a nevünket a falakra, ez tetszett nekünk
Csak egy szempillantásnyi idő
Amit mind akartunk, hogy
a szabályokat megtörjük
Nézz ránk, még mindig együtt vagyunk
sokkal erősebbek, az álmainkat váltjuk
valóra úgy mint a gyermek, aki rátalál a kincsre
És ha újra kéne kezdenem, megtenném
de akkor nem, ha nem ugyanazok az emberek lennének mellettem
aki számíthat a barátaira, annak van ritka nagy szerencséje
és aztán meg, teljesen egyedül, nem is lenne olyan jó
ez biztos,
én azt választom, hogy együtt legyek az enyéimmel.

Az enyéimmel menetelek
mennyien mondják majd neked ugyanazt a szöveget
én leszek a hátvéded, és Te fedezel engem
Itt nincsen hátramenet, az embert semmi nem változtatja meg
a hús-vér magány táplálja a farkast
És ha én túl sokat gyűjtök be, tudom, hogy ki adja vissza az ütéseket
meggyűlik majd a bajod az enyéimmel
sokan mondják majd neked ugyanazt a szöveget
én leszek a hátvéded, és Te fedezel engem
Itt nincsen hátramenet, az embert semmi nem változtatja meg
a hús-vér magány táplálja a farkast
De ők, ha túl sokat gyűjtenek be
tudják, hogy ki adja vissza az ütéseket.

M.A.R.S.-ből jövünk
már hét éve, el se hiszem
végülis, senki sem hitt benne
akkoriban, azt hiszem
húsz körül lehettünk
A buszmegálló volt a hadiszállásunk, ha esett
hogy kint vagyunk csak abból vették észre,
hogy a hátizsákok eltűntek
Hidd el, többet ért
nagyképűsködni, nem azért, hogy idegesítsünk bárkit is
vagy időseket raboljunk ki
A mikrofonhoz való közelség, segített, hogy többet olvassunk könyveket,
hülyeséget csináljunk kevesebbet
hogy akarjuk folytatni, akkor is ha a holnap még messze
Már messze van a kísértetház ideje
a teleppel a fejünk felett, azt akartuk, hogy az egész világ a miénk legyen
azokon a féktelen ütemeken
Sokan megijedtek tőlünk, bűnözőknek neveztek
de a haverok körülvettek
rajtunk kívül, belénk senki nem vetett hitet
Tíz évnyi karrier múlt el
rengeteg lemezünk jött ki
Ha eladtuk volna magunkat,
a Barclay-nél ébrednénk reggelente
két ponyvaregénybe lennénk beletömve
vagy rosszabb, talán ott lebzselnénk Saint-Tropez-ban,
és suhannánk egy cabrióban
Ez nem a mi kiadónk stílusa lenne, mert
mindent a rímekért, nem használhatnak ki minket
a mi tollunk alatt az élet lüktet
mert akkor is, az a lüktetés egy erőből ered
Vagyishogy igazunk volt
annak ellenére, amit rólunk mondtak
Tíz év után is lándzsát törünk mellette,
mint Toubon
Nekünk marseille-ieknek, néha nagy a pofánk
de soha nem hazudtoljuk meg magunkat, így elmegy
A veszekedések, nem tartanak semeddig se
Azt mondom, hogy el kellett jutni idáig
az örömök, a félelmek
hogy amit mondunk, azt hallgatják a haverjaink
Most tudják, hogy mi szívből írjuk ezt
még akkor is, ha nem valljuk nekik be
A büszkeség, így megy ez...