Egy nap csillaga
A világon túl sok vér folyik, azért mert különbözőek vagyunk,
És amiben nem különbözünk, az csak egyetlen közös pontunk.
Az emberi faj egységes abban, hogy a bűnünk eredendő,
Azt, hogy szeressük egymást, nem lehet megakadályozni.
Együtt kell élnünk mindegy, hogy ez kedvvel megy, vagy kell hozzá egy kis erő-
Feszítés, akkor is muszáj, ha a származásunk különböző.
Az érdekek a szeretetet állítják maguk mellé,
Azoknak, akik a békéért harcoltak…
Mert szerettem volna elmondani dolgokat,
Egyesíteni az embereket, a különböző kultúrákat,
Mert a párbeszédet ajánlottam és hirdettem a szeretetet,
Az igaz szót hirdettem, hogy egyesítsük a különböző vallású népeket.
De allergiás a jóra, az ember rosszul lesz tőle.
Gandhinak hívnak, halott vagyok,
Mert jobban szeretünk háborúzni, mint békében élni,
A fegyverek párbeszédébe, én egy olyan rákba haltam bele, amit a gyűlölet gerjesztett
Az egész bolygón, meghaltam
Mert az agyféltekéit az ember nem használja semmire,
Meghaltam, mert a rasszizmus ellen harcoltam az Egyesült Államokban
A feketéket nem fogadták szívesen, túl sok volt a gyűlölet,
Malcolm X-nek hívnak, szabad ember vagyok,
Megrészegít az egyenlőség, a testvériség gondolata, hogy a bőrszín nem határ, persze…
Túl sok a zárkózott ember, túl sok a konzervatív a rosszabb fajtából
Megölettem magam, a fegyverek eldördültek
Így aztán a gyűlölet petárdaként szállt fel.
Elszálltam, mint a beszédeim és a teleírt papírjaim, halott vagyok
Afganisztán hegyei közt, Pachtounban, ahonnan származom,
Azt mondták nekem, „Az országod szolgálod”.
Kizsákmányolt a CIA, hogy legyőzze a Szovjetuniót.
Massoud-nak hívnak, csapdába ejtett egy kamera.
A népem sírt értem,
„Ők” válaszként megpróbáltak olajvezetéket építeni, hogy továbbítsák maguknak a fekete aranyat.
Ami vezérli az összes iránytűt, az ő rohadt üzemanyagukat,
Még Irakba is elmentek kiásni azt, ami a föld alatt van.
Ref.:
Testvéreinknek ott a magasban, akik túl korán szálltak fel,
Mint egy őszi falevél.
Testvéreinknek a magasban, hamarosan látjuk egymást
Az én szívem egy rózsa a sírotokon.
A mi sztárjaink
A mi sztárjainknak,
Az igazi csillagokról beszélek,
Minden igazi csillagnak
Szél támad, egy kis friss szellő,
Szellő simogatja a virágokat,
Megrajzolja az utakat, amiket követnek a földre hulló virágszirmok.
A halott levelek lehullnak, a fák lemeztelenednek,
Úgy zuhog, mintha orkán előszele lenne.
Nem eső ez, bombák zuhognak.
Halálba küldtek, felöltöztettek
Egy khaki katonaruhába, a 15. gyalogsági hadosztályéba,
Ez az USA hadseregéé, Vietnam erdeiben.
Meghaltam, az országom makacs büszkesége miatt.
Engem X-nek hívnak, ismeretlen személy vagyok,
Akinek a szívét átfúrta egy golyó, amit egy Klu Klux Klanos sorozatgyilkos lőtt ki.
Ma nem vagyok más, mint áldozata egy hírhedt bűntettnek
Az emberiség ellen, mert nem fehér a bőröm.
Én egy irodában voltam a 70. emeleten,
Egy repülő csapódott be alattunk, meglehet, baleset volt,
Vagy lehet, azok miatt volt, akik összemossák a politikát a vallással.
És amiben nem különbözünk, az csak egyetlen közös pontunk.
Az emberi faj egységes abban, hogy a bűnünk eredendő,
Azt, hogy szeressük egymást, nem lehet megakadályozni.
Együtt kell élnünk mindegy, hogy ez kedvvel megy, vagy kell hozzá egy kis erő-
Feszítés, akkor is muszáj, ha a származásunk különböző.
Az érdekek a szeretetet állítják maguk mellé,
Azoknak, akik a békéért harcoltak…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése