Egészen fiatal korom óta álmodom a dicsőségről, a cash-flow-ról Muszáj az én életemnek margóra futnia Egy olyan rendszerből, ami semmibe vesz engem? A tehetségem, mint egy mentőmellény biztosítja a jövőmet A jövőm, amit fényesnek, reménytelinek, kettősnek és tömöttnek látok A számla egy teli kasszában Teli pénztárca, Borsalino, BMW, Porsche Kissráckorom rengeteg álma miatt kellett megtöltenem a zsebeimet Lopott jövő, dicsőség, a lehetőség, hogy felemelkedjek az utcáról Hit és akarat, hogy megszerezzem, ami jár Ez sosem veszett ügy A világ előtted van, ne várd, hogy elússzon Lépj ki a zsebvilágodból, ebből a pokoli körforgásból, amit a beton húz rád A nemtörődömségből, a bűnözésből, az erőszakból Az úgymond balszerencsédből, amit te magad gyűjtesz a tagadással Iskolai versengés, hátrányos helyzet, rossz táraságok, akik elárulnak Fiú! Rombolj, hogy újraépítsd, amit oly régóta tagadtál Én hiszek magamban, benned, abban, hogy a jövő a kezünkben van És semmi nem zárhatja el az utunkat
Az univerzum minden fiataljának szól ez az univerzális üzenet „Én reprezentálok, mi reprezentálunk” Azoknak küldöm, akiket szeretek „A betonrengetegben, a betonrengetegben” Az univerzum minden fiataljának szól ez az univerzális üzenet „Én reprezentálok, mi reprezentálunk” Gondold, hogy ez a mai a te napod a harcra és a győzelemre, haver! „A világ előtted van, ne várd, hogy elússzon”
Ez az összes város fiataljainak szól A suhancok, az elfelejtett lányok, az elítélt külvárosok és az elátkozott városnegyedek Kifosztottak, esélytelenek, elkeseredett bevándorlók gyerekei Mindazok, akiknek a tekintetében van egy kicsi az elveszett horizontból Zűrzavar gyermeke, aki a töltény süvítése alatt nő fel Akik az öröm megismerése nélkül tűntek örökre el Az én generációm úgy nő fel a betonon, mint egy szőnyeg Latin-Amerikát, Afrikát, Columbiát képviselem A harmadik világot, a túlvilág könnyebbségét A nyomorban élő fiatal szomorúságát A rács mögött siratja fiatalságát Mutass példát, mutasd meg, hogy te is ki tudsz ebből lépni A remény éltet, mint az oxigén, amit belélegzünk Ez a legnehezebb harcok egyike, a saga örök cselekménye Ez uralkodik az alárendelten, a gazdagok törvénye Megfordítja a statisztikákat, a felméréseket Biztosít, hogy együtt élj vele Hogy egy bátor ember felülírhatja saját sorsát A győzelem, a siker felé A rengeteg faji és társadalmi konfliktus ellenére Franciaországban minden erőfeszítésre a düh a hála One love. Minden fiatalnak a lakótelepek lépcsőinek alján Azoknak gyűjtöm a reményt, akiket szeretek
Ref.
Egész kicsi korom óta álmodok arról, hogy felfedezem a világot, a világ rejtélyeit Utazásokról álmodom az első osztályon, határok nélkül Útlevél nélkül a Concorde-on koktéllal a kezemben Megfigyelve az univerzumot a magasból, egyre messzebb repülve Megválasztva a végzetem, hogy önmagam mestere legyek Hogy azért éljek, amit szeretek A rendszer ellenvetéseivel szemben Jótékonykodni, a testvériségről beszélni, a bizalomról, a felejtésről Ezek a problémák nem lennének, ha egy pillanatra egymásnak kezet nyújtanánk A tévét nézve kevesebb szörnyűséget, társadalmi gátlásokat, Munkanélküliséget, faji megkülönböztetést, rendőrt, nemzeti frontot látnánk Inkább a gyerekek nevetését hallanánk, a beton betakarná a szívünket Muszáj építenünk egy világot, ami a tiszteletre épül De a világ úgy forog, mint a rulett és semmi nem változik Amikor a Mindenható számot vet majd, csak ő lesz, aki ítélhet Lányok, fiúk előre, csak egy dologra figyeljünk Együtt mi vagyunk a kivilágított út, amin járunk
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése