Soprano - Bombe humaine

Emberi bomba

Te, akinek nincsen többé vesztenivalója, mióta Gabriel angyal
katonai ruhába öltözött, hogy elhitesse veled, ő az apád, a fivéred és az anyád
Neked, akinek nincs többé mibe kapaszkodnia, Te aki az ég felé nézel
reménykedve, hogy meglátod végre ahogy a segélycsomagok serege hull alá
Te, aki nem ismersz mást csak a háborút
aki nem látod, hogy a tank az eldobott köveid miatt visszafordul
Te, aki sírok és hordágyak közt botorkálsz
Te, aki holttesteket fosztogatsz, hogy legyen mivel fűtened
Te egyedül vagy, számodra nincs árvaház, hova menekülhetnél
aki csak Isten barmait tapsolhatod meg
Te, akit a Kelet már elfeledett
Te, aki csak a televízió híradójának egy pillanatáig kapsz sajnálatot
Te, aki azt hiszed, mi annyira boldogan élünk, hogy már fáj
azt hiszed, hogy egyáltalán nem érdekel, mi történik Keleten
Te vagy, akinek nincs teljesen igaza
láttad a szabadságunk fintorát, hogy melegben vagyunk és kényelemben
Te, aki még csak 15 éves vagy
aki soha nem fogja megtudni, hogy milyen a gyermekkor öröme
Te, aki most azt az amerikai tankot nézed
hozzám vágd azokat a robbanóanyagokat, könyörgöm Neked, ne legyél
Emberi Bomba.

Te, akinek nincs többé vesztenivalója, akinek egy átlagos élete volt
Te, aki ma már csak a mostohaapjánál láthatod a fiad
Te, akinek nincs többé fivére, ezért az asszonyért
ma a levegőbe repíted magad a napi fejadagoddal együtt
Te, aki nem laksz másutt csak hotelekben
bárokban töltöd az éjszakákat, koktélokba fojtod a bánatodat
Te vagy, akinek nincs többé munkája
mióta a gyárban azt hitte, teljesen józan
Te, aki a Közkincstár felszólításait gyűjtögeted
Te, akinek a szülői felügyelet már túl bonyolult
Te, aki megkeseredett leszel, aki elveszted minden hitedet
Te, aki paranoiás leszel, ha kedves hozzád a péked
Te, aki utálod a boldog embereket
Te, aki kurvákat tartasz, és aki utálod Istent
Te, aki most efelé az üzletközpont felé tartasz,
hozzám vágd azokat a robbanóanyagokat, könyörgöm Neked, ne legyél
Emberi Bomba.

Én vagyok az, akinek mindene megvan, amit elveszíthet, ezt a nagyszerű családot
a barátokat, akikre számíthatok, a rajongókat, a hatalmas közönséget
Minden embert, aki segített, hogy azzá legyek, ami vagyok ma
egy teljes ember, akinek mindene megvan, hogy szeresse az életet
Én, aki valóra váltom az álmaim és
jobb lábbal kelek fel reggel, mosollyal az ajkamon
Én, aki félek, hogy őket elveszítem
Én, aki nem adok eleget az Istennek, annak ellenére, hogy mennyit kapok tőle
de ma este, vajon miért nem vagyok formában
elfordítom a fejem és hallom a barátaimat, ahogy odakiáltanak nekem "ne tedd!"
az érzelmek elborítják az agyam, a gyűlöletem egyre nő
és azokra a kölykökre gondolok, akik a Harmadik Világban élnek, szégyellem
sőt kísért a bűntudatom, Afrikának segítségre van szüksége
és ez a terem tele emberekkel, akik engem éltetnek, mikor énekelek
nincs vesztenivalóm, Mej, hagyj, hát nem látod
hogy a képmutatás, amit művelünk a vérünkben van, hát hagyd már
hogy megtegyem, amit kell
hogy felrobbantsam ezt a koncerttermet, hogy mind újra hamuvá váljunk
Ezt érdemeljük, mert hagyjuk, hogy megtörténjen
Mi, akik szabadságunkkal büszkélkedünk, a melegben és a kényelemben
Hát hagyjatok engem!
Nem látjátok, hogy az ember csak pénzzel jut lélegzethez
egy ilyen világban, hogyan lehetne, hogy ne legyek
Emberi Bomba.

Egy emberi bomba, hülyeség lenne mindent a levegőbe repíteni
Tudod, az élet szép, testvérem
egy mosoly kicsiny, de sokat ér
nyújtsunk segítő kezet azoknak, akiknek szüksége van rá
kerüljük el, hogy mi is emberi bombák legyünk
nem kerül semmibe, nem kerül semmibe, testvérem
semmibe.