IAM - Dangereux

Veszélyes 

Szavakat írok egy papírra

Szövegeket írok és skandálom őket, igen az én nyelvem könnyed

A könnyedségem, hogy hangosan beszélek

Elmondom, amit a társaim soha nem mondanának a mikrofonba

A csatamező kijelölve, mi csak a választók vagyunk

De semmi nem akadályoz abban, hogy több rettegéssel töltsük meg a hibáikat

Nem csak arra gondoltam, hogy kimondom, hanem muszáj volt

Vagánynak lennem, amikor a bíró engem akart kihívni

Nem ez volt az első alkalom, hogy egy rap csapat

Amit a cenzúra kiszúrt magának és a szövegeik ütősek voltak

Így járt, azt mondtam magamnak, a szöveg cool, nincs akadály

Hazugság volt, én lettem az ASSEDIC (~Munkaügyi KP) közellensége

Világos volt, a magas rangúak az én trófeámra pályáztak

Egy hónappal később blokkolták a dossziém

Amit a mozi megenged magának, a tévé, a könyvek

A felhívás az erőszakra

Mintha minden gyilkossággal Jack Palance-t gyanúsítanák

Kommunikációs problémáim vannak

A hírszerzés lehallgatja minden beszélgetésemet

Folyton kiráz a hideg és ez megkeseríti az életem

Minden alkalommal nő a gyűlöletem, ha a Minute írja, hogy

Szembe kell szállni a rosszindulatú hazugságokkal

Kérdezzétek meg az anyámat, hogy a fia egy gyilkos-e

Ők vonják a bosszúmat a saját területükre

Bárcsak messze élhetnék a kígyóktól

Azt hittem, szimpatikus fickó vagyok, egy mintaapa, a legjobb

De nekik veszélyes vagyok

 

Csak azért, mert kimondtam, amit gondolok

Érintettem olyan témákat, amiket tabunak ítéltek

Papírra vetettem, ami körülöttünk zajlik

Azt hittem, szabad országban élek, naiv voltam

Megértettem, hogy az aktív szellem nem kívánatos elem

Elutasítottam a nyájszellemet, hogy a csapdában éljek

Hogy szemet hunyjak, hogy hátat fordítsak

Abban a formában, ahogy megpróbáltak bevonni

Láttam, ahogy a társadalom lázadójának kiáltanak ki

Gyalázat, ahol egyeseknek annyi hatalma van, hogy

Teljesen büntetlenül köphetnek a történelemre

Ez a sötét megállapítás kötelez arra, hogy kockáztassak

Szabadon engedjem a gondolataimat, újságíró legyek

Egy menekült, egy ellenzéki, egy hangosbeszélő

Túl gyakran kerültem a középpontba

Akik azt hiszik, hogy biztonságban vannak, azokat az olyan éles szem,

Mint hozzám hasonló embereké, nem hagy semmit csak úgy elmenni

A szólás szabadsága megéri a kellemetlenséget

A szakadék nagy aközt, ami hallatszik és, amit mondasz

Közzéteszem a tényeket, amennyit nekem érnek

A fotók a falakon, a telefonok a kihallgatóasztalon

Már majdnem üvöltöm, amit gondolok

Hogy tükröt tartsak az emberek elé, ez megzavarja őket

És ha a klán jelképezi a tisztaságot ma

Még teljes napfényben is szürke minden macska

Én csak a jót akarom, semmi mást

De nekik én csak egy megvadult bárány vagyok, egy veszélyes fickó

Soprano feat. Blacko - Ferme les yeux et imagine toi

Psy4 de la Rime - Comme une bouteille à la mer

Mint egy tengerben hánykolódó üveg

Megint szóváltás az anyámmal

aztán úgy teszek mint, aki nem hall

És az ajtót magam után becsapom

a csillagok felé emelem az arcom

és fulladásig elmerülök a képzeletemben

Egy szigetet keresek, egy menedéket

vagy legalább egy fatövet

Mert úgy érzem magam, mint egy tengerben hánykódó üveg

oda megyek, ahová az élet hulláma sodor

távol mindentől, távol az anyámtól.

Az élet robinsoni magányhoz juttatott

Szeretném újrafesteni az életem, de

a megfelelő ecsetet nem találom.

Néhányan megtették a nagy lépést,

házasság, gyerekek

és nekünk a dumát lökik

a sikereikről, az életükről, 

ami jobb, mint ezelőtt

csak ezeket mesélik...

Én látom a megkeseredettséget a tekintetükben,

de ők legalább megpróbáltak felkelni a betegágyból.

Én úgy érzem, már lekéstem sok vonatot

mert soha nem hagytam el a peront,

és tény hogy a fiatalok

elveszik a helyemet, 

ez megijeszt.

Az idő eljárt a hazugságok felett, amikben

már egyáltalán nem vagyok biztos, csak hogy

még mindig ugyanabban a lépcsőházban lakom,

ugyanúgy gondolkodom,

megint egy sorozat zenéjére ébredek,

a hugommal kiabálni kezdek,

igen, üvöltök vele egy semmiség miatt.

Én reppelek, hogy lenyugodjak

mások csak tekernek, érted?

Egy nő kéne, de sokszor mondom magamnak, 

hogy egy férfi életében az a legrosszabb.

Azt mondják, egyszer eljön az, 

aki fényt hoz hozzám az árnyékba.

Szeretném ezt a nézőpontot vallani.

A kések egy pillanat alatt , 

a lapockámtól a körmömig vörös nyomot hagynak.

De jól van, legyen - az életet élni kell

akkor élem

rohanok létem szétesett üvegdarabjai

után, tovább evezek, a semmiben is

három irányba megyek egyszerre, rohanok

az irányvonalakon 

keresztül festem le neked a ráncaimat

Mítoszt építek magamnak, beteljesítendő jövőt

érzem, hogy a pulzusom lassul

muszáj hagynom egy emléket, egy szégyenteljes emberről,

egy banditáról,

nincs mit vesztegetni, csak bizonyítanom kell, hogy éltem,

ha azt hiszed, hogy pszichológushoz kellene mennem, 

mondogasd te is magadnak, hogy nincs más csak a rap, heverőnek.

Anyu, már elegem van, hagyom magam sodortatni a hullámokkal,

túl erősek, azt szeretném mondani, hogy szeretlek, 

de lámpalázam van,

csókolj homlokon, és kérlek felejts el minden

alkalmat, mikor miattam szenvedned kellett.

Tudom, hogy az igyekvés egy olyan erő, amit nehezen kezelek

és azt is tudom, hogy esernyő kéne, mikor a te arcodon elered

De a fejemben pisztolyövéseket hallok szüntelen,

egy orvvadász tollakat hagyott itt, csupa véresen.

Meg akartam tanulni adni, de ehelyett megtanultam mindent magamba tömni, 

meg akartam tanulni megbocsátani, helyette megtanultam magamat megbosszulni,

meg akartam tanulni szeretni, de helyette megtanultam gyűlölni

nem akartam megtanulni evezni, de egy gályával tettem meg

szerettem volna elkerülni az esőt, de az egy szál pólóban kapott el

ÉS Vele akartam élni, de csak egy flörtig jutottam el

Úgy érzem magam, mint egy tengerben hánykódó üveg,

megfulladva a búbánat hullámai közt az életben

mint egy tengerben hánykódó üveg,... úgy érzem magam,...

S.O.S.

mint egy tengerben hánykódó üveg, egy várost keresek, egy hajót

hogy kihalásszanak, és a szívemben olvassanak,

elolvassák, ami bennem van

mint egy tengerben hánykódó üveg .. magam úgy érzem.

Algérino feat. Soprano - Étoile d'un jour

Egy nap csillaga

 

A világon túl sok vér folyik, azért mert különbözőek vagyunk,

És amiben nem különbözünk, az csak egyetlen közös pontunk.

Az emberi faj egységes abban, hogy a bűnünk eredendő,

Azt, hogy szeressük egymást, nem lehet megakadályozni.

Együtt kell élnünk mindegy, hogy ez kedvvel megy, vagy kell hozzá egy kis erő-

Feszítés, akkor is muszáj, ha a származásunk különböző.

Az érdekek a szeretetet állítják maguk mellé,

Azoknak, akik a békéért harcoltak…

 

Mert szerettem volna elmondani dolgokat,

Egyesíteni az embereket, a különböző kultúrákat,

Mert a párbeszédet ajánlottam és hirdettem a szeretetet,

Az igaz szót hirdettem, hogy egyesítsük a különböző vallású népeket.

De allergiás a jóra, az ember rosszul lesz tőle.

Gandhinak hívnak, halott vagyok,

Mert jobban szeretünk háborúzni, mint békében élni,

A fegyverek párbeszédébe, én egy olyan rákba haltam bele, amit a gyűlölet gerjesztett

Az egész bolygón, meghaltam

Mert az agyféltekéit az ember nem használja semmire,

Meghaltam, mert a rasszizmus ellen harcoltam az Egyesült Államokban

A feketéket nem fogadták szívesen, túl sok volt a gyűlölet,

Malcolm X-nek hívnak, szabad ember vagyok,

Megrészegít az egyenlőség, a testvériség gondolata, hogy a bőrszín nem határ, persze…

Túl sok a zárkózott ember, túl sok a konzervatív a rosszabb fajtából

Megölettem magam, a fegyverek eldördültek

Így aztán a gyűlölet petárdaként szállt fel.

Elszálltam, mint a beszédeim és a teleírt papírjaim, halott vagyok

Afganisztán hegyei közt, Pachtounban, ahonnan származom,

Azt mondták nekem, „Az országod szolgálod”.

Kizsákmányolt a CIA, hogy legyőzze a Szovjetuniót.

Massoud-nak hívnak, csapdába ejtett egy kamera.

A népem sírt értem,

„Ők” válaszként megpróbáltak olajvezetéket építeni, hogy továbbítsák maguknak a fekete aranyat.

Ami vezérli az összes iránytűt, az ő rohadt üzemanyagukat,

Még Irakba is elmentek kiásni azt, ami a föld alatt van.

 

Ref.:

 

Testvéreinknek ott a magasban, akik túl korán szálltak fel,

Mint egy őszi falevél.

Testvéreinknek a magasban, hamarosan látjuk egymást

Az én szívem egy rózsa a sírotokon.

A mi sztárjaink

A mi sztárjainknak,

Az igazi csillagokról beszélek,

Minden igazi csillagnak

 

Szél támad, egy kis friss szellő,

Szellő simogatja a virágokat,

Megrajzolja az utakat, amiket követnek a földre hulló virágszirmok.

A halott levelek lehullnak, a fák lemeztelenednek,

Úgy zuhog, mintha orkán előszele lenne.

Nem eső ez, bombák zuhognak.

Halálba küldtek, felöltöztettek

Egy khaki katonaruhába, a 15. gyalogsági hadosztályéba,

Ez az USA hadseregéé, Vietnam erdeiben.

Meghaltam, az országom makacs büszkesége miatt.

Engem X-nek hívnak, ismeretlen személy vagyok,

Akinek a szívét átfúrta egy golyó, amit egy Klu Klux Klanos sorozatgyilkos lőtt ki.

Ma nem vagyok más, mint áldozata egy hírhedt bűntettnek

Az emberiség ellen, mert nem fehér a bőröm.

Én egy irodában voltam a 70. emeleten,

Egy repülő csapódott be alattunk, meglehet, baleset volt,

Vagy lehet, azok miatt volt, akik összemossák a politikát a vallással.

És amiben nem különbözünk, az csak egyetlen közös pontunk.

Az emberi faj egységes abban, hogy a bűnünk eredendő,

Azt, hogy szeressük egymást, nem lehet megakadályozni.

Együtt kell élnünk mindegy, hogy ez kedvvel megy, vagy kell hozzá egy kis erő-

Feszítés, akkor is muszáj, ha a származásunk különböző.

Az érdekek a szeretetet állítják maguk mellé,

Azoknak, akik a békéért harcoltak…

Soprano - Mélancolique anonyme

Névtelen depressziós

- Jó estét hölgyeim és uraim!

Isten hozta Önöket az eheti névtelen depressziósok gyűlésén.

Különös szeretettel köszöntjük az újonnan érkezetteket, akiknek

minden bizonnyal nem volt könnyű eljönni közénk. Kezdjük a mai gyűlésünket

egy bemutatkozással, ki szeretné elkezdeni?

- Én!

- Te? Rendben, hallgatunk.

- Köszönöm.

 

- Jó estét kívánok, Saïdnak hívnak.

- Jó estét Saïd!

- 27 éves vagyok és depressziós,

Egyike vagyok azoknak az előadóknak, akik leírják az életüket,

mint ahogy az ember otthagyja a búcsúlevelet a kiürült Prozac-üveg mellett

Nagyon nehéz volt eljönnöm ide,

beismerni, hogy igenis függök a mélabútól

Akkor ismertem fel, mikor láttam az anyámat könnyekben kitörni

mennyit ivott ő meg az én tengerben hánykódó üvegeimből[1],

Ideges leszek, ha látom, hogy ilyen szomorú

hiszen soha nem ő vágta fel a sebeimet

és nem a családom távolabbi tagjai

De a ruhájuk fekete, minden alkalommal, mikor a lemezeimet hallgatják,

Megkockáztattam, hogy zenélni kezdek,

hogy megmutatom az életem a nyilvánosságnak és így segítek a létem baján,

tudom jól, hogy önző vagyok,

mikor nézem hogyan szenvedik el a szövegeim sikereit

A poharaimat mélabús rímekkel töltöm meg

és a hangom etilgőzös kómába hajlik a ritmusokon

szeretem a súlyt, ami a témáimra nehezedik,

egyfajta részegesség, amit a fájdalom serege okoz

 

Mert megtaláltam a boldogságot, mikor elénekeltem a fájdalmamat

megtanultam a könnyeimen át nevetni

De rájöttem, hogy fájdalmat okozok azoknak, akiket szeretek

Mióta a melankólia poharából iszok, hogy vidámabb legyek

Megtanultam a föld alatt élni

újra megtalálni a szívem, ami egyszer már kővé lett

a családom miatt vagyok itt, a névtelen depressziósok közt

 

Eleinte nem azért rappeltem, hogy megéljek belőle

mind rappeltünk az egyik blokkban, egy rádió körül, hogy szórakozzunk

imprózni kezdtem, csak kötögettem a szavakat

aztán begyújtottam a mic-ot és a szám lángszóró lett

előadtam a szójátékaimat,

és nem aludtam többé

ébren töltöttem az éjszakákat, hogy megteljenek a papírjaim

megnevettettem a haverokat a Kicsi Robert[2] segítségével

de minden megváltozott, mikor elvették tőlem az apai szerepet

fájdalmat éreztem a pillanatban, mikor fel akartam vágni az ereimet

azt kellett mondanom magamnak "gyűlölve szeretlek"

hallanom kellett, ahogy az anyám sírt egész éjjel

a szokás miatt, ami az apámat a poligámiába kényszerítette

igaz, hogy már kijöttem az árnyékból, de a világ olyan kemény[3]

hogy nem írhattam mást csak "a szabadság madarát"[4]

minél idősebb vagy, annál kevesebbet mosolyogsz

az idő elfújja és lerombolja a homokváraink

tudjátok, ma egy nő kezelésre küldött

mióta kevesebb a jó szövegem

kevésbé vagyok szomorú

de még mindig ezt a kurva melankólia-tesztet töltögetem

 

Mert megtaláltam a boldogságot, mikor elénekeltem a fájdalmamat

megtanultam a könnyeimen át nevetni

De rájöttem, hogy fájdalmat okozok azoknak, akiket szeretek

Mióta a melankólia poharából iszok, hogy vidámabb legyek

Megtanultam a föld alatt élni

újra megtalálni a szívem, ami egyszer már kővé lett

a családom miatt vagyok itt, a névtelen depressziósok közt

 

- Köszönjük szépen Saiid, köszönjük az előadásodat.

Ki szeretné átvenni a szót?

- Én nagyon szeretném.

- Hallgatunk.

 

- Jó estét, Mélanie vagyok.

- Jó estét Mélanie.

- 26 éves vagyok és én is depressziós,

én is egy lány vagyok, akik az életét gyűlöli

előadó  vagyok akaratom ellenére, mert a pszichiáterek nem érdemlik meg a kinevezésüket

már mióta a sötét fájdalom emészt

hiányzik a szeretet, de össze is zavar

így hát eléneklem az én sebeimet...

 

Skit

- Ez a terápia segített megoldani a melankólia-problémáit?

- Őszintén szólva nagyon jót tett, látni hogy nem vagyok egyedül, hogy beszélhetek róla,

igen, nagyon-nagyon sokat segített.

- Megértette, hogy miért esett melankóliába?

- Tudja, a világ teljesen megbolondult, az embereknek már nincs rendes értékrendje, sok embert látok magam körül, akik értik ezt, de sokuknak nincs semmi vesztenivalója, és ez megrémiszt engem.

- Megrémiszti?

- Nagyon megrémiszt, mert nincs veszélyesebb annál az embernél, akinek már nincs semmi vesztenivalója sem.

---

[1] Lásd: Psy4 de la Rime: Comme une bouteille a la mer (Mint egy tengerben hánykódó üveg)

[2] Petit Robert: egyfajta értelmező kéziszótár (Le Robert Kiadó), 1967 óta több kiadása is megjelent, a mostani 60000 kifejezést tartalmaz

[3] Lásd: Psy4 de la Rime: Le monde est stone (A világ kőkemény)

[4] Lásd: Soprano: La colombe ( A gerle/galamb – a szabadság szimbóluma)

Soprano - Bombe humaine

Emberi bomba

Te, akinek nincsen többé vesztenivalója, mióta Gabriel angyal
katonai ruhába öltözött, hogy elhitesse veled, ő az apád, a fivéred és az anyád
Neked, akinek nincs többé mibe kapaszkodnia, Te aki az ég felé nézel
reménykedve, hogy meglátod végre ahogy a segélycsomagok serege hull alá
Te, aki nem ismersz mást csak a háborút
aki nem látod, hogy a tank az eldobott köveid miatt visszafordul
Te, aki sírok és hordágyak közt botorkálsz
Te, aki holttesteket fosztogatsz, hogy legyen mivel fűtened
Te egyedül vagy, számodra nincs árvaház, hova menekülhetnél
aki csak Isten barmait tapsolhatod meg
Te, akit a Kelet már elfeledett
Te, aki csak a televízió híradójának egy pillanatáig kapsz sajnálatot
Te, aki azt hiszed, mi annyira boldogan élünk, hogy már fáj
azt hiszed, hogy egyáltalán nem érdekel, mi történik Keleten
Te vagy, akinek nincs teljesen igaza
láttad a szabadságunk fintorát, hogy melegben vagyunk és kényelemben
Te, aki még csak 15 éves vagy
aki soha nem fogja megtudni, hogy milyen a gyermekkor öröme
Te, aki most azt az amerikai tankot nézed
hozzám vágd azokat a robbanóanyagokat, könyörgöm Neked, ne legyél
Emberi Bomba.

Te, akinek nincs többé vesztenivalója, akinek egy átlagos élete volt
Te, aki ma már csak a mostohaapjánál láthatod a fiad
Te, akinek nincs többé fivére, ezért az asszonyért
ma a levegőbe repíted magad a napi fejadagoddal együtt
Te, aki nem laksz másutt csak hotelekben
bárokban töltöd az éjszakákat, koktélokba fojtod a bánatodat
Te vagy, akinek nincs többé munkája
mióta a gyárban azt hitte, teljesen józan
Te, aki a Közkincstár felszólításait gyűjtögeted
Te, akinek a szülői felügyelet már túl bonyolult
Te, aki megkeseredett leszel, aki elveszted minden hitedet
Te, aki paranoiás leszel, ha kedves hozzád a péked
Te, aki utálod a boldog embereket
Te, aki kurvákat tartasz, és aki utálod Istent
Te, aki most efelé az üzletközpont felé tartasz,
hozzám vágd azokat a robbanóanyagokat, könyörgöm Neked, ne legyél
Emberi Bomba.

Én vagyok az, akinek mindene megvan, amit elveszíthet, ezt a nagyszerű családot
a barátokat, akikre számíthatok, a rajongókat, a hatalmas közönséget
Minden embert, aki segített, hogy azzá legyek, ami vagyok ma
egy teljes ember, akinek mindene megvan, hogy szeresse az életet
Én, aki valóra váltom az álmaim és
jobb lábbal kelek fel reggel, mosollyal az ajkamon
Én, aki félek, hogy őket elveszítem
Én, aki nem adok eleget az Istennek, annak ellenére, hogy mennyit kapok tőle
de ma este, vajon miért nem vagyok formában
elfordítom a fejem és hallom a barátaimat, ahogy odakiáltanak nekem "ne tedd!"
az érzelmek elborítják az agyam, a gyűlöletem egyre nő
és azokra a kölykökre gondolok, akik a Harmadik Világban élnek, szégyellem
sőt kísért a bűntudatom, Afrikának segítségre van szüksége
és ez a terem tele emberekkel, akik engem éltetnek, mikor énekelek
nincs vesztenivalóm, Mej, hagyj, hát nem látod
hogy a képmutatás, amit művelünk a vérünkben van, hát hagyd már
hogy megtegyem, amit kell
hogy felrobbantsam ezt a koncerttermet, hogy mind újra hamuvá váljunk
Ezt érdemeljük, mert hagyjuk, hogy megtörténjen
Mi, akik szabadságunkkal büszkélkedünk, a melegben és a kényelemben
Hát hagyjatok engem!
Nem látjátok, hogy az ember csak pénzzel jut lélegzethez
egy ilyen világban, hogyan lehetne, hogy ne legyek
Emberi Bomba.

Egy emberi bomba, hülyeség lenne mindent a levegőbe repíteni
Tudod, az élet szép, testvérem
egy mosoly kicsiny, de sokat ér
nyújtsunk segítő kezet azoknak, akiknek szüksége van rá
kerüljük el, hogy mi is emberi bombák legyünk
nem kerül semmibe, nem kerül semmibe, testvérem
semmibe.

Rocca - Les jeunes de l'univers

Az univerzum fiataljai

Egészen fiatal korom óta álmodom a dicsőségről, a cash-flow-ról
Muszáj az én életemnek margóra futnia
Egy olyan rendszerből, ami semmibe vesz engem?
A tehetségem, mint egy mentőmellény biztosítja a jövőmet
A jövőm, amit fényesnek, reménytelinek, kettősnek és tömöttnek látok
A számla egy teli kasszában
Teli pénztárca, Borsalino, BMW, Porsche
Kissráckorom rengeteg álma miatt kellett megtöltenem a zsebeimet
Lopott jövő, dicsőség, a lehetőség, hogy felemelkedjek az utcáról
Hit és akarat, hogy megszerezzem, ami jár
Ez sosem veszett ügy
A világ előtted van, ne várd, hogy elússzon
Lépj ki a zsebvilágodból, ebből a pokoli körforgásból, amit a beton húz rád
A nemtörődömségből, a bűnözésből, az erőszakból
Az úgymond balszerencsédből, amit te magad gyűjtesz a tagadással
Iskolai versengés, hátrányos helyzet, rossz táraságok, akik elárulnak
Fiú! Rombolj, hogy újraépítsd, amit oly régóta tagadtál
Én hiszek magamban, benned, abban, hogy a jövő a kezünkben van
És semmi nem zárhatja el az utunkat

Az univerzum minden fiataljának szól ez az univerzális üzenet
„Én reprezentálok, mi reprezentálunk”
Azoknak küldöm, akiket szeretek
„A betonrengetegben, a betonrengetegben”
Az univerzum minden fiataljának szól ez az univerzális üzenet
„Én reprezentálok, mi reprezentálunk”
Gondold, hogy ez a mai a te napod a harcra és a győzelemre, haver!
„A világ előtted van, ne várd, hogy elússzon”

Ez az összes város fiataljainak szól
A suhancok, az elfelejtett lányok, az elítélt külvárosok és az elátkozott városnegyedek
Kifosztottak, esélytelenek, elkeseredett bevándorlók gyerekei
Mindazok, akiknek a tekintetében van egy kicsi az elveszett horizontból
Zűrzavar gyermeke, aki a töltény süvítése alatt nő fel
Akik az öröm megismerése nélkül tűntek örökre el
Az én generációm úgy nő fel a betonon, mint egy szőnyeg
Latin-Amerikát, Afrikát, Columbiát képviselem
A harmadik világot, a túlvilág könnyebbségét
A nyomorban élő fiatal szomorúságát
A rács mögött siratja fiatalságát
Mutass példát, mutasd meg, hogy te is ki tudsz ebből lépni
A remény éltet, mint az oxigén, amit belélegzünk
Ez a legnehezebb harcok egyike, a saga örök cselekménye
Ez uralkodik az alárendelten, a gazdagok törvénye
Megfordítja a statisztikákat, a felméréseket
Biztosít, hogy együtt élj vele
Hogy egy bátor ember felülírhatja saját sorsát
A győzelem, a siker felé
A rengeteg faji és társadalmi konfliktus ellenére
Franciaországban minden erőfeszítésre a düh a hála
One love. Minden fiatalnak a lakótelepek lépcsőinek alján
Azoknak gyűjtöm a reményt, akiket szeretek

Ref.

Egész kicsi korom óta álmodok arról, hogy felfedezem a világot, a világ rejtélyeit
Utazásokról álmodom az első osztályon, határok nélkül
Útlevél nélkül a Concorde-on koktéllal a kezemben
Megfigyelve az univerzumot a magasból, egyre messzebb repülve
Megválasztva a végzetem, hogy önmagam mestere legyek
Hogy azért éljek, amit szeretek
A rendszer ellenvetéseivel szemben
Jótékonykodni, a testvériségről beszélni, a bizalomról, a felejtésről
Ezek a problémák nem lennének, ha egy pillanatra egymásnak kezet nyújtanánk
A tévét nézve kevesebb szörnyűséget, társadalmi gátlásokat,
Munkanélküliséget, faji megkülönböztetést, rendőrt, nemzeti frontot látnánk
Inkább a gyerekek nevetését hallanánk, a beton betakarná a szívünket
Muszáj építenünk egy világot, ami a tiszteletre épül
De a világ úgy forog, mint a rulett és semmi nem változik
Amikor a Mindenható számot vet majd, csak ő lesz, aki ítélhet
Lányok, fiúk előre, csak egy dologra figyeljünk
Együtt mi vagyunk a kivilágított út, amin járunk

Akhenaton - Mes soleils et mes lunes

Napjaim és holdjaim

 

Napjaimnak és holdjaimnak elhoznám az összes napfényt és dűnét

Minden palotát, kertet, aranyat, amit álmomban és saját tollam alatt megéledni láttam

A felhőkből a csillagok esőjét hoznám a földre

Az égboltból, és én lennék a föld színére nehezedő anya

Homályos tekintetem, mert gondolataim az éterből hozzák

A csodálatos világnézetet, beszívják a friss levegőt, a tisztát, amit a leveleim és

A fényes városra néző manzárd üvegeimen elvész a tekintet

A tornyok és dómok, a béke nyugodt kikötői a nők és férfiak számára

Nektek én elhoznám a sziklából fakadt tiszta forrást,

Amit a kalandor soha nem érintett, sem az elsőszülött nővére vagy fivére

A büszke lovagnak, aki a Semmiből hoz szerelmet

Minden imám Istent szolgálja, vesszen a gonosz Lucifer

Szamarkandi selyembe tekerem a nektek szánt édes gondolatokat

És anyáitok enyhítenek majd a szívemen, lelkemen, testemen esett minden sebet

Ne úgy nézzetek az univerzumra, mint a sötétség és a fény határára

A szablya és a fény, csak kategóriák, osztályok, mint a jegyző vagy a hivatalnok

A fejetek fölé vasból és rézből készült pajzsot tartok majd

Isten az örökkévaló összetartozásunkat megerősíti majd villámmal és dörgéssel

Egyetlen, drága életemet a lábatok elé helyezem.

 

Napjaimnak és holdjaimnak

Olyan jövőt rajzolok majd, aminek körvonalai könnyen olvashatók

Elüldözöm a félelmet és a ködöt

Hogy az álmaitok megmaradjanak menedéknek, míg az ég morajlik

Az utat szívem erejével kövezem majd ki, hogy a lépteitek biztosak legyenek

Mert minden nap természettől fogva nehéz.

 

Visszaszállok a földre az idegeim tornádójából

A prózám a kő és a toll közt nyugszik

Magányos lettem, nem tudom, mit tegyek

Meghallom ezer közül is a nevetek

Úgy olvasom az időt, mint egy rózsafüzért, ami értékesebb,

Minden drágakőnél, egy ritka fény

Ritka párt alkot a kegyes elme két féltekéje

Az erdők árnyékában elmélkedünk majd a sűrű formáján és rejtélyén

Mint egy őzgida, amit a sas csőrével és karmával ragadott el

A béklyó és a vas, látom a láncokat és eljövök majd, hogy eloldjam őket

Egy szekrény alján hagyom majd hátra metaforáim gyűjteményét

Mint egy páncélt, ami egy új költőnemzedéket ünnepel

Egy telet, egyet a kemény hónapok közül, a hóvihart és a befagyott folyókat

A táskám tele lesz datolyával és a sivatag szelével

Egy pulzár sugarával, egy galaxissal, ami az évezredek súlya alatt halványul el

Magában harcol, elmesélem ezt a történetet, hogy ne legyen örökre bezárva

Az erős szabályba, a remeteség szigorú magányába

Nehéz, mint elválasztani a határt a tenger és az ég kékje között

Frontális ütközés és egy kikötő, ahol összekapcsolódunk a sarkkörrel

A tekintetünk találkozik, mint az anyag, ami a magasban van, a napfoltok felett

Ez a strófa sokkal több, mint egy hétköznapi levél

Egy nagyobb különbséget fed fel, mint ami a homok és a víz között él

Szívünk legyen emelkedett atyáink titkos kertjének lámpafényében

Ahol minden elmúlt pillanat egy gondolatot láttat, ami ezeknek a gyöngyszemeknek lett címezve

Ez egy gondolat, amit az én gyöngyszemeimnek címzek.

 

Napjaimnak és holdjaimnak

Olyan jövőt rajzolok majd, aminek körvonalai könnyen olvashatók

Elüldözöm a félelmet és a ködöt

Hogy az álmaitok megmaradjanak menedéknek, míg az ég morajlik

Az utat szívem erejével kövezem majd ki, hogy a lépteitek biztosak legyenek

Mert minden nap természettől fogva nehéz.

IAM - L'école du micro d'argent

Az ezüst mikrofon iskolája

 

A magasban ülve órákat meditálok

A hegyen és nem sikerül elérnem az ürességet

A rekeszizmokra koncentrálok, növelem az energiám

Felébresztem a szörnyet, ami a lelkemben van eltakarva

 

Lassan befejezem az elmém előkészítését

Hamarosan megtapasztalják majd a Szervál összehasonlíthatatlan stílusát

A négy szél ereje megtízszerezi az energiámat

Hosszú hónapok alatt élesebbek lettek az érzékeim

 

Szándékosan hoztam létre a belső zavart

Míg a Yang oldala lett a domináns

A lábak finoman beágyazódnak a földbe

Összegyűjtöm a tápláló természet utolsó erejét

 

A csapatokat azért vezetem a csatába, hogy

Megsemmisítsem az ellenkező oldal harcosait a fa mikrofon iskolájából

A mi zászlónk leng a Tsunami felett

És büszkén hirdeti az ezüst mikrofon iskolájának uralmát

 

Szívem teljesen tele a csatával

Rettegést okozok, mikor előrántom a kardom és vívok

Érzem, hogy a vadállat szelleme megerősít

Most már csak a vér okoz nekem örömet

 

Az én karmaim szorulnak a Birodalom torkára

Nagyobb, mint ami Nagy Sándoré volt, aminek most én vagyok a védelmezője

 

A pengém villan, sarkamon ülve meditálok egy fűzfa ágán

Zokogj, én a saját iskolám becsületét védem

A harmadik szemem a földet pásztázza, a taktika

Gyakorolni az ellenség üldözését folyamatosan

 

Kész vagyok meghalni az értékrendem dicsőségéért

Egyesültem a barbár harcosok csapatával

Azonnal elküldtem a leveleket                                         

Felkutattam az árulókat, a mestereim tanítása szerint

 

Pihenés nélkül, köpök a holttestekre

Addig folytatom a mészárlást, amíg az AKH név legenda nem lesz

Mert a katona, az alfa harcos a megfelelő

És támadást indít a fa mikrofon iskolája ellen

 

A csata elkezdődött, figyelj, jön az ütés

Egy harcedzettől, aki győztes gyakorlója a harcművészeteknek

Azért küldték, hogy valóra váltsa a rettegést

Ez a küldetésem, tudod, hogy kinek a becsületét védem

 

 

Soprano - Moi j'ai pas

Nekem nincsen...

 

Nekem nincsen olyan kultúrám, mint AKH-nak

sem olyan tollam, mint Oxmónak,

sem olyan kultúrám, mint Double H-nak

Nekem nincs kreatinom, mint Fiftynek

sem olyan feleségem, mint Jay-z-nek

Nekem nincs aranyfogam, mint Joey-nak

sem roundom, mint Kool Shennek

sem MPC-m, mint Dr Drének

Nekem nincs annyi rétegem, mint Missynek

Nekem nincsen olyan bánatom, mint Mélanie-nak

Nekem nem volt bilincs a kezemen, mint Siniknek

Nekem nincs olyan hardcore stílusom, mint a Tandemnek

Nekem nincs annyi őszinteségem, mint Kerynek

sem olyan szakállam, mint Médine-nek

Nekem---

Nekem nincsen---

Sem olyan gyerekkorom, mint Corneille-nek

sem parkinsonom, mint Mohamed Alinak

Nekem nincs olyan fodrászom, mint André3000-nek

sem olyan anyám, mint Eminemnek

de az életem ugyanolyan volt, mint neki

Nekem nincs az oldalamon Dutrou, mint R Kellynek

és úgy sem vagyok, mint Tragédie

Nekem nincs olyan Justin-stílusom, mint Matt Pokorának

sem olyan ártatlanságom, mint Le Rat haveromnak

Nekem nincsenek szajháim, mint Snoopnak vagy DMX-nek

és olyan karizmám sincs, mint Massoud-nak vagy Malcolm X-nek

Nekem nincs olyan hangom, mint egy Notorious-rappernek

Nem a sitten született gyermeke vagyok egy black panther-anyának

én nem vagyok olyan őrült, mint Busta, érzékeny mint Wallen vagy Kayna

Nekem nincsenek ilyen hiányosságaim, sem ilyen képességeim

én csak magam vagyok, Sopran'baba

 

Oooooh...

Nekem nincs olyan feleségem, mint neked,

olyan kölykeim, olyan fivéreim és nővéreim

Én csak magam vagyok: Sopran'baba

Neked nincs olyan nőd, mint nekem, olyan haverjaid

olyan problémáid, nem élted azt meg, amit én éltem

Te nem vagy Sopran'baba

 

Nekem nem az az iszlám a hitem, mint Bin Ladennek

Nekem nem ugyanolyan a pisztolyom, mint Kurt Cobainnek

Nekem nincsenek olyan Claudette-jeim, mint Claude Francois-nak

Én nem töltöttem le az éveket, amiket Mandela

Nekem nincs olyan dupla karrierem, mint Yannick Noah-nak

sem olyan arany orrkarikám, mint Maradonának

Nekem nincs két aranyérmem, mint Doucourénak

Nincs olyan szenvedélyességem, amit Dieudonné ismert

Én nem ismertem Hitler gyűlöletét

Nem én helyeztem bombákat el Tony Blairnél

Nekem nincsenek olyan képességeim, mint egy padawannak

Sem olyan éhínségem, mint egy etiópnak Beckham fizetésével szemben

Nekem nincs olyan barom fejem, mint Fogiel-nek

Nekem nem tapad vér a kezemhez, mint Arielle-nek

Nekem nincs olyan nagyszerű szövegem, mint Zazie-nak

sem miniszterelnöki törekvéseim, mint Sarkozynek

Nekem nincsenek olyan vonásaim, mint Dechavanne-nak

sem olyan ócska vicceim, mint Jamelnek,

sem olyan bal lábam, mint Zidane-nak

Nekem nincs semmim ezektől az emberektől

és nem én vagyok a főnök

én csak Saïd vagyok

 

Nekem nincs olyan feleségem, mint neked,

olyan kölykeim, olyan fivéreim és nővéreim

Én csak magam vagyok Sopran'baba

Neked nincs olyan nőd, mint nekem, olyan haverjaid

olyan problémáid, nem élted azt meg, amit én éltem

Te nem vagy Sopran'baba

Ne kérd, hogy valaki más legyek.