NTM - Laisse pas trainer ton fils

A 2000. év hajnalán

A fiataloknak nem ugyanaz többé a leosztás

Annak is, aki szenved

Annak is, aki mindent

Jól csinál, sem lesz több munka

A hurok szorul, a rendszer a víz alá nyomja a fejeket

A fiatalok teljesen készek, csendben ereszkedtek le

Az egyetlen értelmes kiút az utca

Nem gond ez azoknak, akik felkészültek rá, hogy ha lehet

Néhányan közülük jól jönnek majd ki ebből

De másoknak, ez világos, hogy nem lesz könnyű

Lerántani a lelplet, nem elég csak eladni a kannást

Meg kell tartani a területet holnapra

Biztosítani, hogy a sajátjaink jól legyenek

Elkerüljék a pofonokat

Megőrizzék az érintetlenségüket

Az egyesült egységes csapatot

A csapata kompakt, egységes,

figyeld, ahogy szkennel téged, hogy megtartsd a kapcsolatot

Vagy ha úgy döntesz, hogy elmész,

Kerüld el a piroslámpás negyedeket

Soha ne menj szabadságra

Ez az, amit akarsz a fiadnak?

Azt akarod, hogy így nőljön fel?

Én nem tudok tanácsot adni, de ha nem akarod, hogy megcsússzon

Figyelj rá, amikor beszél, hallgasd!

Ne engedd, hogy máshol keresse a szeretetet,

Amit a te szemedben kell meglelnie.

 

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

Hogy bajt hozzon a fejedre

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

 

Francba, hát hogy mondta nekem: „Soha nem akartalak!”

Ezekkel a talán túl ittas szavakkal, de végülis hihető,

Hogy az apám megpróbált tenni az ellen, hogy megismerjem az utcát

Én azt gondoltam, ott jobbat találok

Tizennégy évesen koreérett kölyök

Homályos kép, olyan mint egy csoda

Egyre több tiltott dolog, csak elég hosszú fogak kellenek

Nagyot harapni az életből, mindent elvenni, amit lehet

Az utca tudta, hogyan ragadjon meg, hiszen megbízott bennem

Ami az apámmal képtelenség volt

Egyikünk sem akarta összegyűjteni a darabkákat

Minden próbálkozás azt mutatta, hogy túl sok egónk van

Az apám nem volt énekes, szerette a mocskos mondókákat

Különösen azt a fajtát, ami olyan, mintha hasbarúgnának

Azt hitte, jól játszik. Nem akart, soha nem próbálta

Visszafogni a beképzeltségét, ami elvágta a családi kapcsolatokat

Napról napra éreztem, hogy kalitkába zárt madár vagyok

Úgyhogy változtatnom kellett, megtalálnom a saját utam

Embereket, akikkel együtt lóghatok

Sajnálom, ha túl szókimondó vagyok

 

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

Hogy bajba keveredjen

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

 

Mit akartál, mit tanuljon a fiad az utcán?

Mit gondoltál, ott milyen virtust tanítanak neki?

Nem láttad, mennyi mindent lehet ott kint

És a halál közelségét mennyire érezni?

Amikor azt a levegőt szívod, haver már rég élőhalott vagy

Megzakkansz

Az erőbe, hogy tegyen egy kört

Az agyad cserbenhagy, aztán csak filmszakadások

És az igazán nem jó, mikor elveszted az irányítást

Amikor mások szemében a szereped egyre jobban játszod

A csavargó szerepet, csak azért, hogy

Azt mondják, te is a család tagja lettél

Őrület, de tényleg így van

Tudnod kell, hogy itt lenn még inkább harc a túlélés

Hátbaszúrnak, ütőkkel vernek szét

Menekülés és paff, a sok verekedés

Ne engedd el a fiad

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

Hogy bajba keveredjen

Ne engedd, hogy szenvedjen