Oxmo Puccino: 365 nap
Album: A béke fegyvere (L’arme de paix)
A betonon kopog az eső
Nincs ablaktörlő
Sír a szélvédőm
A kedvem a jégnél is keményebb
Aki azt mondja, az idő pénz
Téved
Az eurókat vesszük, nem az órákat
Rendelek egy kávét, mielőtt megfőzöm a szöveget
Már túl sokat írtam, a jussomat kérem
Még mielőtt feloldódna a cukor
Sokszor sietek, az idő fontos nekem, barátom
Ha nem tudsz pontos lenni, jobb volna teleportálnod
Ha elkerüljük egymást, nem lesz következő alkalom
Az élet rövid, a halálnak van ideje
Reggel születsz, délre felnősz, 20 óra alatt vagy már öreg
A történelem elfeledi a hősöket, nem úgy a győzteseket
365 nap, majd 700
Az idő a szemed láttára pereg
365 nap, majd 700
Az idő fogy, te magadat kérded
Az igazság azé, aki hallgatja
Kicsinyt számít csak, amit mondanak,
Hisz az idő úgyis felfed mindent.
Az idő jót tesz a szeretetnek
Nem úgy annak, amit gondolunk
A megbánás csak akkor jön el, ha a tévedés kiviláglik
A rossz idő nem a hideg vagy a szürke
Megesküszünk rá, mert nálunk erősebb, de elfeledjük.
Amikor nem tudok írni
Az a rossz idő, ami rág belül
A migrén, ami gyötör, mikor próbálsz gondolkodni
Az álmok eltávolodnak, és úgy futsz utánuk te
Egyre idősebb leszel, de egyre kisebb
Lesz a szárnyad, amivel szállhatsz
A dalom ideje fogyatkozik
Sajnálom, de nem tudok elszámolni csak hatvanig
365 nap, majd 700
Az idő a szemed láttára pereg
365 nap, majd 700
Az idő fogy, te magadat kérded
Az élet csupa szám és betű
Cseppek és literek
Csekkek és szerződések
Ez minden, amit megtehetsz
És ha többet lehet, minden lelassul
Annak a jele, hogy az eljövendő megkövet
Minden járt utat, a lépcső megfordul
Így énekelve ugrok át minden másodpercet
Az élet egy szép reggel, koszos vagonokkal
És a kalandorok szerencséjével
Nem várom, hogy megerősítsenek
A világ egy nagyja vagyok
A fénnyel alkotok,
Mert az árnyék ura vagyok.
365 nap, majd 700
Az idő a szemed láttára pereg
365 nap, majd 700
Az idő fogy, te magadat kérded
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése