Menta tea
Nikkfurie:
Kiskoromból van egy emlékem madame Nicole-ról
Tanárnő, aki azt gondolta, az iskola nem fekának való
Piros műanyag csizmával hordtam a lyukas kordnadrágot,
Egy gyapjú pulcsit, egy kosaras dzsekit vagy trikót
A fodrász, hogy létezem még arról sem tudott,
De biztosítalak, az első, aki meglátott, felmondott rögtön
Habár fiatalok és ártatlanok voltunk, a taknyunk Kleenex[1] nélkül csöpögött
Zátonyra futtattuk a világot a haverjainkkal és az ideáinkkal
Vandálkodtunk szülők nélkül és csavarogtunk
A szomszédok, akik nagy rasszisták voltak, hogy pontosítsunk
Mi rosszul neveltek voltunk, nálunk még a német juhászuk is jól fésültebb volt
Én ebben nem hiszek, soha nem is hittem
Mert a szülői szeretet az, amit soha nem kaptam
Csak azért, hogy ne álszenteskedjek: ami kiüt engem
Az a nahané[2] virtusa, vagyis a menta tea.
Hi-Tekk:
Az első korszak a nyomornegyed csavargó hangulata
Egy bárban Barbès-ben: menta tea, kuszkusz és tagine[3] az étlapon
Szkopitonok[4] Mouloudnak, Saïdnak és Abdallâh-nak
Szörnyű akcentussal mondja, hogy nincs több salamalec[5] Hassan, az atléta
Aki Algériából származik, a tamanrasseti Hollywoodból
Még több menta tea, csak keserű eszmecserék
Mint az elme betegsége, fáj a fejem, Adidas Stan Smith-ben nyomulok
501-es Levi’s-ben, ez jó, nekem tetszik. Íme, ez itt a támadás.
Úgy tucatnyian, vagy többen már ölnének.
Ez a Franciaország engem dezintegrál. Úgy kezelik az arabokat, mint a barbár nyomorékokat
Csesződjön meg a barbecue, a steak és a gyors kaja kultúrája
Afrikában dzsellabát[6] és a casablancai Oujda len ruháját viselik
Ez banális a citében és én leszarom, mert csak éhen halok.
A nappalimban gyűr le, a fájdalmam és az örömöm összemosódik
És ez minden, ami megmarad a kulturális örökségünkből.
Nikkfurie:
Nastase-féle kamaszkor és 501-es
Zselézett haj, funky kazetta és az öregem 505-ösben
De jött a probléma nagy P-vel
Mindenkit megrázott vagy felrázott
Az ártatlanság után jött a pesszimizmus
A nagy hevületben a jó útja meggörbült
Kinyújtottam érte a kezem, de csak egy pofont kaptam a boldogságtól
Csak a pénz és a büszkeség tehet engem igaz emberré
De itt meggyanúsíthatnak azzal, hogy ha lehetne, amit tudsz, te elvennéd
Nekik csak egy arab kell, egy fekete, ha valami konkrétumot akarsz.
Esélyünk az volt arra, hogy soha ne vegyenek komolyan
Kerülgetni az ürességet anélkül, hogy veszélyeset ugranánk
Úgy vezetjük az életünket, ami messze van az angyali ugrástól
A suliban a mi keselyűink néztek szembe Baudelaire Albatroszával[7]
Végül is a rapben találtunk magunkra a valós támadásokkal szemben
A recept: sampler, toll és menta tea.
