1976
Émeraude, Petites-Écuries út, Párizs. DJ: Sidney
Sidney: 11 éves korom óta vagyok a színen Sidney néven. Énekeltem, kellett valami művésznév - az igazi nevem Patrick Duteil -, ami nem jön rosszul, ha az embernek rythm’n blues együttese van. 74-ben felajánlottak egy DJ-állást, mivel nagy lemezgyűjtő voltam. Egy fazon, aki diszkót akart csinálni a bárjából, keresett valakit, akinek vannak lemezei. Tizenkilenc éves voltam. A hely neve Rocco Club volt, Párizsban a Château-Rouge-i metróállomásnál. Ez egyike volt azoknak a diszkóknak, amik közönségében elsőként keveredtek az afrikaiak és azok, akik az Antillákról jöttek. Soknemzetiségű hely volt. Azelőtt a nyugat-indiaiak a saját zenéiket hallgatták, az afrikaiak pedig csinálták a saját, afrikai bulijaikat, és a franciák a francia bulikat, senki nem keveredett.
Miután húszévesen leszereltem, csináltam meg az első saját bizniszemet a testvéremmel, Kennyvel – egy kis klubot a fehér metróvonalon, a Duc de Brabant megállónál. Természetesen, nem tartott sokáig, nem mentek túl jól a dolgaink. Aztán találkoztam egy orosz származású zongoristanővel, az övé volt az Émeraude. Ott nyomtam live-ban a cuccot, ez úgy jött, hogy egyik este egy nézeteltérés után nem volt senki, aki pakolja a lemezeket. Hazamentem hozzánk a Courneuve-re, Mobylette-be, lemezekért.
Így működtettük az Émeraude-ot 76-ban. Az Émeraud egy négyszázötven férőhelyes pinceklub volt. James Brownt raktam fel, funkot, salsát, mindenfélét. Akkoriban nem akadt semmilyen riválisom Párizsban, én voltam az egyetlen, aki ilyesmiket játszott le. A többiek mind diszkózenét nyomtak. Kitaláltam egy saját szlogent: "Émeraude Club, az egyetlen antidiszkó diszkó." A törzsvendégek közt már ott volt a kölyök Gangster Beat is. Egy nap kijelentette, hogy nem megy vissza az Antillákra - inkább beült funkolni az Émeraude-ba.
