A 2000. év hajnalán
A fiataloknak nem ugyanaz többé a leosztás
Annak is, aki szenved
Annak is, aki mindent
Jól csinál, sem lesz több munka
A hurok szorul, a rendszer a víz alá nyomja a fejeket
A fiatalok teljesen készek, csendben ereszkedtek le
Az egyetlen értelmes kiút az utca
Nem gond ez azoknak, akik felkészültek rá, hogy ha lehet
Néhányan közülük jól jönnek majd ki ebből
De másoknak, ez világos, hogy nem lesz könnyű
Lerántani a lelplet, nem elég csak eladni a kannást
Meg kell tartani a területet holnapra
Biztosítani, hogy a sajátjaink jól legyenek
Elkerüljék a pofonokat
Megőrizzék az érintetlenségüket
Az egyesült egységes csapatot
A csapata kompakt, egységes,
figyeld, ahogy szkennel téged, hogy megtartsd a kapcsolatot
Vagy ha úgy döntesz, hogy elmész,
Kerüld el a piroslámpás negyedeket
Soha ne menj szabadságra
Ez az, amit akarsz a fiadnak?
Azt akarod, hogy így nőljön fel?
Én nem tudok tanácsot adni, de ha nem akarod, hogy megcsússzon
Figyelj rá, amikor beszél, hallgasd!
Ne engedd, hogy máshol keresse a szeretetet,
Amit a te szemedben kell meglelnie.
Ne engedd szenvedni a fiadat,
Ha nem akarod, hogy megcsússzon
Hogy bajt hozzon a fejedre
Ne engedd szenvedni a fiadat,
Ha nem akarod, hogy megcsússzon
Francba, hát hogy mondta nekem: „Soha nem akartalak!”
Ezekkel a talán túl ittas szavakkal, de végülis hihető,
Hogy az apám megpróbált tenni az ellen, hogy megismerjem az utcát
Én azt gondoltam, ott jobbat találok
Tizennégy évesen koreérett kölyök
Homályos kép, olyan mint egy csoda
Egyre több tiltott dolog, csak elég hosszú fogak kellenek
Nagyot harapni az életből, mindent elvenni, amit lehet
Az utca tudta, hogyan ragadjon meg, hiszen megbízott bennem
Ami az apámmal képtelenség volt
Egyikünk sem akarta összegyűjteni a darabkákat
Minden próbálkozás azt mutatta, hogy túl sok egónk van
Az apám nem volt énekes, szerette a mocskos mondókákat
Különösen azt a fajtát, ami olyan, mintha hasbarúgnának
Azt hitte, jól játszik. Nem akart, soha nem próbálta
Visszafogni a beképzeltségét, ami elvágta a családi kapcsolatokat
Napról napra éreztem, hogy kalitkába zárt madár vagyok
Úgyhogy változtatnom kellett, megtalálnom a saját utam
Embereket, akikkel együtt lóghatok
Sajnálom, ha túl szókimondó vagyok
Ne engedd szenvedni a fiadat,
Ha nem akarod, hogy megcsússzon
Hogy bajba keveredjen
Ne engedd szenvedni a fiadat,
Ha nem akarod, hogy megcsússzon
Mit akartál, mit tanuljon a fiad az utcán?
Mit gondoltál, ott milyen virtust tanítanak neki?
Nem láttad, mennyi mindent lehet ott kint
És a halál közelségét mennyire érezni?
Amikor azt a levegőt szívod, haver már rég élőhalott vagy
Megzakkansz
Az erőbe, hogy tegyen egy kört
Az agyad cserbenhagy, aztán csak filmszakadások
És az igazán nem jó, mikor elveszted az irányítást
Amikor mások szemében a szereped egyre jobban játszod
A csavargó szerepet, csak azért, hogy
Azt mondják, te is a család tagja lettél
Őrület, de tényleg így van
Tudnod kell, hogy itt lenn még inkább harc a túlélés
Hátbaszúrnak, ütőkkel vernek szét
Menekülés és paff, a sok verekedés
Ne engedd el a fiad
Ha nem akarod, hogy megcsússzon
Hogy bajba keveredjen
Ne engedd, hogy szenvedjen
